Tegnap este, ahogy jöttem hazafelé, egy 73 éves bácsival beszélgettem a buszon. Mondott egy mondatot, ami nagyon sziven ütött. Azt mondta, hogy nem irigyli a mai fiatalokat, mert semmilyen kilátásuk sincsen arra, hogy egy normális országban éljenek.
A fiatalokra, és főleg a gyerekekre nagyon jellemző, hogy alkalmazkodnak a dolgokhoz.
Ezért van az is, hogy bár, én 1970-ben, egy állítólagos diktatúrában születtem, de én nem éreztem annak. Persze, akkor még mit sem tudtam a politikáról, a szüleim se sokat beszéltek róla, csak arra emlékszem, hogy apám sokat dicsérte a Kádárt, ezért nekem is nagyon szimpatikus volt.
Tudjuk, hogy sokan, még most is nosztalgiával gondolnak azokra az időkre, és én ezt teljesen megértem, hiszen abban nőttek föl, az volt számukra a természetes.
Sokat gondolkodtam Koreán is. Azon, hogy ott miért nem lázadnak fel az emberek, hiszen ott aztán tényleg diktatúra van, de valószínűleg, mivel nem ismernek mást, valamilyen szinten elfogadták, tehát nekik ez a természetes.
Amikor iskolába jártam, azon is mindig csodálkoztam, hogy a régi korokban,miért nem lázadtak fel az emberek egy-egy király, vagy diktátor ellen. Valószínűleg az ok, ott is ugyanaz volt.
És, most is ez történik.
Már mindenki kezd hozzászokni, a diktatúrához, és nem bánja, ha neki és a családjának egyre rosszabb, ha őt békén hagyják, és valamilyen szinten megmarad a munkahelye, az otthona, és az egészsége.
Sokan úgy érzik, hogy nem az ő dolguk lépni, kiabálni, és harcolni. Majd megteszi más.
De, kicsoda?
Sokat gondolkodtam azon, hogy a mostani, ismert politikusaink közül, ki lenne erre a legmegfelelőbb, és sajnos egyetlen nevet sem találtam.
HISZEM, HOGY AZ AZ EMBER, AKI MEGVÁLTOZTATJA EZT AZ ORSZÁGOT, AZ KÖZTÜNK VAN!
A nők azok, akik még nem hallatták a hangjukat, akik olyan friss erőt képviselnek, ami még nem kopott el.
Persze hallgathatsz is. A gyereked meg majd megszokja, hogy egy diktatúrában, örök félelemben él. Mert meg fogja szokni. Ahogy te is lassan megszokod.
Valóban ezt szeretnéd? Akkor nem szóltam.
DE ÉN NEM ADOM FEL, MÉG AKKOR SEM, HA AZ ELEJÉN, ILYEN NEHEZEN MEGY!
Ha velem tartasz, akkor nem elég, hogy otthon mérgelődsz, akkor lépned kell!
Jövő héten találkozzunk! Beszéljük mEg mit szeretnél!
Kérlek jelezd, hogy ha jössz, mert a létszámtól függ, milyen helyet találjunk.
Kriszta
